Majdnem két hónapon keresztül szurkoltunk Hondurasnak. Ha figyeltétek a blogot, néhány dologban kiokosodhattatok. Kiderült, hogy egy kis országot támogathattok, ahol az élet szopóroller, de a lakói alapvetően vidám emberek. Elmondtuk, hogy a catrachók furcsa dolgokat kajálnak, nekik köszönhetjük a banánköztársaság kifejezést, illetve, hogy a zottani zemberek közül kurva sokan emigráltak New Orleansba. Megismerhettétek a seggrázós táncukat, két odahaza celebként imádott sunnert, a kormányrendeletet, ami arról szólt, hogy a nulla gólt meló helyett nézheti meg a nép, meg egy harminc éves harci eseményt, ami futballháború néven vonult be a történelembe.
Magilla komolyan rábuzdult a focira, azt mondta, legalább a szabályokat lássa élőben, ha már világbajnokság van, amihez érteni illik a Kismakkban, ahol csak miatta tartanak tejturmixot a sok üveges sör meg rövid mellett. Ki is látogatott a kis spanjával a teremből a Pettyesek előrehozott BLASZ meccsére, a Palika bátyja véd a csapatban, és nagyon mondogatta a tag, hogy arcos meccseket nyomnak a bratyóék. Aztán amikor volt valami szabálytalanság miatti bruszt, ahogy ott emberkedtek meg lökdösődtek a játékosok, a kisgyerek elkezdett üvöltözni, hogy arcoljatok, arcoljatok! Magilla meg kérdezte, hogy mi a faszt kiabál, a Palika meg full lelkesen magyarázott, hogy mondja ő, hogy arcoskodnak mindig, arcos egy csapat a Pettyesek. Magilla nyelt egyet, hogy ne csapja meg, aztán hazament a faszba. Nem szereti a focit, ez ott eldőlt.
Ha ezek után még a tökismeretlen labdarúgókra is kiváncsiak voltatok, találkozhattatok a keret tagjaival, és nyomon követhettétek a felkészülésüket, meg a sztárokkal kapcsolatban is képbe kerülhettetek. (Ezek utólag baszott haszontalan információk, ne is kattintsatok bele, csak a rend kedvéért vannak itt.) Volt még poszt a kedvesen béna mezükről, a selejtezők lebonyolításának rendjéről, és a gólnak hörögve örülő tévés szpíkereikről.
Írtunk beharangozókat, hellyel-közzel kommentáltuk a három meccset, csináltunk szurkervideót, de ezek már tényleg annyira lényegtelenek, hogy nem mutatjuk meg őket újra. Hiszen a Bicolor - egyedüliként sajnos ezen a vb-n, rúgott gól nélkül - csont nélkül kiesett a csoportkörben.
A továbbiakban Tibor az angoloknak szurkol, én pedig a közép-, és dél-amerikai foci újdonsült rajongójaként az állva maradt kisebb csapatoknak (Uruguay, Chile, Mexikó, Paraguay). A vb alatt/után amúgy a Tudodmelyik könyvet ad ki, ahol egy bőröndnyi lóvé körül bonyolódik az élet, Dezső is felébred a kómából, meg egy meglepetés is bejátszik.
Addig is köpködjétek a szotymagot, meg dugjátok meg az asszonyt meccs-szünetben!
¡Vamos catrachos!