Én egy svájci csávót ismertem személyesen, a tagnak olyan volt a gyorshajtás, mint a Krisztus Király Misszionárius Szerzetesrend nővéreinek a double penetration; elég erős szégyenérzettel gondolt volna rá, már ha hallott volna róla egyáltalán, de még csak nem is arról beszélek, amikor emberek betépve és betintázva 160al gyorsulnak sörrel a kezükben lakott területen belül, hanem amikor valaki ötvenes táblánál ötvenkettővel megy. Nem véletlen, hogy ezek a svájciak egy olyan nemzeti hőst bírtak kiizzadni magukból - és még azt is ki kellett találniuk -, akinek a legvadabb cselekedete az volt, hogy 100 méterről leíjjazott egy almát Wilhelm Tell néven.
Ennek megfelelően labdarúgó csapatuk sem zsiványok gyülekezete, hanem szorgos jómunkásembereké, akikkel orrvérzésig lehet gyakoroltatni különböző szabadrúgás kombinációkat. És ne legyen kétségünk affelől: kapitányuk, az ex-Bayernes Ottmar Hitzfeld meg is teszi. Szívós és szervezett játékuknak köszönhetően a Vb-selejtezők legkönnyebb csoportjában, a gazdasági antisvájc Görögország előtt egy ponttal az első helyen végeztek, úgy hogy Izraellel kétszer is remiztek, Litvánia ellen kétszer is megszenvedtek, és a második fordulóban Luxemburgtól pedig kiszoptak, aminek a fényében a Vb részvételük még nagyobb teljesítmény, igaz nem kis részben annak köszönhetően, hogy ellenfeleik úgy verték körbe egymást, ahogy jobb kocsmai verekedésekben illik.
Svájc 4,38-tól, előtte meg lehet nézni a Spanyolokat is, akik szintén egy csoportban vannak Hondurassal
A Fifa rangsorban jelenleg 18. helyen álló csapat az előző Vb-n is ott járt, és nem kis meglepetésre Franciaország, Dél-Korea és Togo előtt az első helyen végzett a csoportban 4-0-ás gólkülönbséggel, hogy aztán a legjobb 16 között Ukrajna 3-0-ra elpicsázza őket. Ettől függetlenül szereplésük mindenképpen több, mint tisztes helytállásnak volt mondható, főleg innen a negyvenhetedik szélességi és tizenkilencedik hosszúsági fokról nézve. Eddigi legszarabb helyezésüket '98 decemberében érték el, akkor a 83. helyen álltak, de amit most mondok, az a meleg: '94 márciusában negyedik voltak, amit valószínűleg még Felix Bloch sem értett volna, pedig neki dobtak egy Nobel-díjat is. Viszont mielőtt átmennék Faragó Ricsibe és mondanék pár érdekes statisztikát a kelta eredetű helvétekről, akiket Julius Ceasar i.e. 58-ban simán odavissza vert, utazzunk vissza az időgéppel ezév május 11-ig, amikor a Hitzfeld kihírdette a 23-as végleges keretet, ami ez volna:
Kapusok: Diego Benaglio (VfL Wolfsburg), Johnny Leoni (FC Zürich), Marco Woelfli (Young Boys Berne). Védők: Mario Eggimann (Hanover 96), Stephane Grichting (Auxerre), Stephan Lichtsteiner (Lazio), Philippe Senderos (Arsenal), Christoph Spycher (Eintracht Frankfurt), Steve Von Bergen (Hertha Berlin), Reto Ziegler (Sampdoria). Középpályások: Tranquillo Barnetta (Bayer Leverkusen), Valon Behrami (West Ham United), Gelson Fernandes (St Etienne), Benjamin Huggel (FC Basel), Marco Padalino (Sampdoria), Pirmin Schwegler (Eintracht Frankfurt), Goklan Inler (Udinese). Támadók: Eren Derdiyok (Bayer Leverkusen), Alexander Frei (FC Basel), Blaise Nkufo (Twente Enschede), Hakan Yakin (FC Luzern), Xherdan Shaqiri (FC Basel), Marco Streller (FC Basel).
Jól láthatóan van azért kraft a keretben, és a svájciak is elégedettek és bizakodóak, annak ellenére is, hogy erről teljesen rendhagyó módon egy ember döntött, nem pedig népszavazás. Egyedül egy játékost hiányolnak a nem magas vérnyomású helvétek, mégpedig a tavaly nagy meglepetésre (de csak akkor, ha nem tudjuk, hogy ott mi munka és lóvé folyik utánpótlás képzésre) U17-es világbajnokságot nyert csapat erősségét, a csatár Nassim Ben Khalifát. De azt hogy azért a csapat még nem a foci Federere, jól mutatja hogy utolsó két felkészülési mérkőzésükön Norvégiától egy góllal kiszoptak, míg Uruguay egyből hármat tömött nekik, amire csak egy góllal tudtak válaszolni, ráadásul mindkét meccsüket otthon játszva.
Hopp Schwiiz - alpesi durvulás
Úgyhogy hiába a három testőrrel közös, jól ismert nemzeti mottójuk, ha egyszer a mérkőzések forgatókönyvét nem Dumas írja, ráadásul amíg a labdarúgás nem karóra, és nem lehet a végeredményt pontosan beállítani rajta, Svájc marad egy szürke eminenciás, és fele annyira nem fog odabaszni, mint Carlos Pavon, aki a Svájcnak lőtt győztes gól után 140-el rodeózik majd Dél-Afrika végtelen útjain, valahol a szálló és egy kis naposcsibe között.
*jellemző, mennyire volt nehéz egy svájci nőt találni, aki legalább picit jobban kacér, mint egy bázeli gyógyszerész
