Honduras harmadik legnagyobb városa az Egyesült Államokban van. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a nemrég frissen beiktatott elnök első útja New Orleansba vezetett. No, meg a számok.

New Orleansban és környékén nagyjából 150.000 hondureño él, ennél többen csak odahaza a fővárosban, és az ipari központ San Pedro Sulában laknak, ami mondjuk evidens, de hogy hogy került a pécsnyi kolónia a Mardi Gras, a dixieland és a kreol konyha városába, arra ismét a banán ad választ. A New Orleans-i Vaccaro testvérek jó érzékkel ismerték fel a századforduló táján az amerikai háziasszonyok csillapíthatatlan banánvágyát, 1902-ben az általuk alapított Standard Fruit and Steamship Company hajója volt az első, ami banánnal jól megrakva befutott a kikötővárosba - egyenesen Hondurasból. Az azt követő szállítmányokkal aztán munkások is jöttek, hiszen kellett a szakértő kéz a kipakoláshoz, fürtosztályozáshoz, meg a többi kuli melóhoz. Az első bevándorlók persze küldözgették haza a képeslapokat, meg aki megtehette, némi lóvét is, az otthoniak meg nyilván sóvárogtak a Coca-Cola meg a Disneyworld után, miközben hol a politikai instabilitás, hol a genyó gyümölcscégek miatt szoptak, de leginkább egyszerre a kettőtől.

Az első komolyabb migrációs hullám azután indult meg, hogy a Hattie hurrikán odacsapott az északi partra és vitt mindent, szárítókötelet, lovat, házat, embert. 1959-ben járunk, az amcsiknál mindenki rágózik, és nyitott tetejű rózaszín autócsodákban furikáznak a csajok, pöttyös szoknyákban, a srácok meg begyűrik a fehér trikót a farmerba, és markolnak egyet a csomagon. Jólét van, meg lazaság. A bevándorlásnál persze az sem utolsó szempont, hogy a napsütés, a páratartalom, a közel trópusi klíma még az otthonihoz képest hideg telekkel is hasonló a hazaihoz, ráadásul Ernesto kuzin is ott van már egy ideje, így értelemszerűen kedvelt célpont lett a város.

A 60-as évek elejére annyi catracho összejött egy rakáson, hogy elnevezték a környéküket El Barrio Lempira-nak (a nemzeti hősről, aki még a XVI. században vezetett egy komoly felkelést a spanyolok ellen). Ekkor indult be a közösségi élet is, egyre másra nyíltak a honduraszi éttermek és bárok. 1962-re odáig jutottak, hogy ők voltak New Orleans legnépesebb spanyol ajkú közössége, az országnak konzulátusa is működött a városban, és megindult a menetrend szerinti repülés San Pedro Sulából.

A nemzeti légitársaságot, a Sasha Airlines-t (Servicio Aéreo de Honduras) a köznyelv ekkoriban viccesen Stay At Home Stay Alive Airline-nak hívta. Haha, repült volna velük a faszom!

A 70-es, 80-as években otthon a szokásos módon váltogatták egymást a választott és önjelölt kormányok, az emberek továbbra is szopóágon voltak, úgyhogy a kivándorlás nem állt meg, New Orleansba költözni lassan olyan lett, mint átcuccolni a szomszéd házba, de közben egyre többen jöttek mindenféle krízisországokból is, mint pl. Haiti, minek okán az amerikai kormány egyre szűkebbre csukta a kaput. A növekedő szigor persze csak azt eredményezte, hogy egyre többen érkeztek és maradtak illegálisan, és éltek a hazatoloncolás rémálmával és zabszemmel a seggükben. Az amcsik csak az otthon 10.000 életet követelő Mitch hurrikán után földönfutóvá vált, és a Mississippi partján kezdett új életben reménykedő catrachók esetében enyhültek meg 1998-ban, de úgy látszik nekik végképp nem volt szerencséjük, mert nem sokkal később onnan meg a Katrina mosta ki őket. Megy a picsa még északabbra, gondolták sokan, és hazafelé vették az irányt.

Persze azért így is sokan maradtak New Orleansban, csak nehéz őket megszámolni, mert a többségük még mindig nem szívesen tenné fel a kezét a névsorolvasásnál.

11 komment

Címkék: emberek new orleans honduras

A bejegyzés trackback címe:

https://loscatrachos.blog.hu/api/trackback/id/tr622027979

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ddrum77 2010.05.27. 13:18:12

Mardi Gras lesz az.

korlat 2010.05.27. 13:37:14

fasza, köszi! kikupálódunk Hondurasból, ha akarjuk, ha nem:)
Lesz majd Chile meg Eszpányá-s írás is? vagy azt Tibor?

korlat 2010.05.27. 13:38:20

csílés van. leülhetek, egyes.

Bedinger · http://teamusa.blog.hu 2010.05.27. 14:14:00

Akkor nem is NOLA, hanem NOHA. Ha így alakult, akkor már szorítunk a hondureňoknak, elvégre azok is a mi kutyánk kölykei szegről-végről :)

farkamatvakarva 2010.05.27. 14:31:18

pedig az NOLA, ahogy a klasszikus DOWN lemez címe is mondja

pyrogate · http://laalbirroja.blog.hu/ 2010.05.27. 14:41:00

GO SAINTS :D

amúgy szerintem haza még így se mentek, elég szar lehet otthon náluk

IzomTibi · http://tibor.blog.hu 2010.05.27. 16:05:58

@korlat: lesz spanyol, hogyne lenne. de arra fel kell készülni, nem lehet a grundról nekik esni.

Bedinger · http://teamusa.blog.hu 2010.05.27. 16:14:08

@farkamatvakarva: @pyrogate: Természetesen GO SAINTS és DOWN, ez alapvetés, hovatovább szívesen látjuk az ilyen fasza déli csávókat az USAblogon!:D

korlat 2010.05.27. 22:00:32

@izomtibor: igazat adok neked Tibor. Ezek vérgeciknek tűnnek így messziről.

Mixee 2010.05.28. 22:57:21

A Fehéroroszország elleni meccsről lesz majd beszámoló?
süti beállítások módosítása