Banánköztársaság

2010.05.19. 15:32 nathanp

Nincs mit szépíteni rajta, Honduras minden köztársaságok legbanánabbika, hiszen magát a kifejezést is a róla mintázott országgal (Anchuria) kapcsolatban használta először 1904-ben O. Henry, amerikai író. Nyilván az instabil, mocskosul korrupt államok korabeli vezetőit sem kellett félteni, de a főgecik, akik a szálakat mozgatták, és szinte mindig jól jöttek ki a buliból, az olyan amerikai vállalatok voltak, mint a United Fruit Company, mai nevén Chiquita.

A képlet viszonylag egyszerű volt, Hondurasban kurva sok a banán és az ananász, Bostontól Seattle-ig meg rengeteg a Miss Greene, aki vitt volna egy fürttel az unokáinak, vagy belesütötte volna a gyümölcstortába, hogy az egyre közelebb levő és egyre falánkabb Európa növekvő igényeit ne is említsük. Az épp' csak felszabadult, csóró catrachók maguk nem sokat tudtak kezdeni a rengeteg banánnal, szállítani is csak a hátukon tudták volna, legfeljebb a határig. A gyümölcsbizniszben megizmosodott United Fruit viszont készséggel jött kizsákmányolni utakat, vasutat, üzemeket építeni, munkát adni a sok szegény parasztnak. Az 1920-as évekre a vállalat ellenőrzése alá került mintegy 650000 hold jóféle föld, az ország termőterületének negyede, övék volt a vasút, az úthálózat, és a legjobb seggű csajokkal is ők kavartak. Az akkori főnök, Sam “The Banana Man” Zemurray mondta egyszer, "Egy öszvér többe kerül Hondurasban, mint egy parlamenti képviselő", ami aztán úgy épült be a céges policybe, hogy a fontosabb szereplőket megvették, a még fontosabbakat pedig befenyítették. Ki mert volna visszaugatni annak, aki kizárólagos joggal értékesíti az ország legfőbb exportcikkének 90%-át?

Voltak persze akik igen, de velük szemben mindig akadt egy lojálisabb, önként jelentkező puccsista tábornok, aki okosabban vezette az országot, mint elődje, ráadásul úgy, hogy az a zöldség-gyümölcsösöknek is tessen. Így jutott hatalomra a katonaember Oswaldo López Arellano is, és tett zsebre 1,25M dolláreszt, és kapott volna még ugyanennyit, ha izibe' megvágja az exportvámokat, de ez esetben bukott a már United Brands Company néven futó mogul, de akkorát, hogy még a cégelnök is "kipottyant" a New York-i iroda ablakából, kicsivel a Bananagate néven elhíresült botrány kipattanása előtt.

Mondhatnánk, hogy a kihajtott, nagygalléros hetvenes évek közepén ez még simán belefért, hiszen mindenki rajta volt a kokszon, meg a diszkóklubok Pina Colada-akcióin és pont szartak arra, hogy kitalálják a corporate responsibility-t, de mára kikoptak az aljas multik és az ő érdekeiknek megfelelően kormányzó kommandanték. Nos, a tavaly elüldözött honduraszi államfőnek, Manuel Zelayának volt egy olyan ötlete, hogy a munkaügyi reformok részeként 60%-kal felemeli a minimálbért, hadd legyen már jobb a sok szerencsétlen banánültvenyén keccsölő munkásnak (is). Erre persze a Chiquita, középső ujjával a nagy rivális Dole seggében és viszont, kórusban hörögte, hogy a nagy lófaszt, nem engednek a profitból. Nehogy má' 10 centtel nagyobb legyen a költségük egy láda banánon, hússzal meg egy láda ananászon, mint Costa Ricában, mert ha igen, akkor a 30 millió ládányi össztermelés bukóját bizony néhány melós kirúgásával tudják csak kompenzálni, az meg szar lenne mindenkinek. Persze nem ezért, de Zelaya hamarosan ment a levesbe, és a fizetések nem lettek magasabbak.

A Chiquita volt az első olyan amerikai válallat, amelyet rajtakaptak és bűnösnek találtak abban, hogy terrorista szervezettel bizniszel. (Mondjuk ez egy Kolumbiai sztori) Azzal védekeztek, hogy a saját biztonságukat próbálták szavatolni.

Tanulság: ha banánnal játszol, könnyen feldughatják a te seggedbe is.

/a szerző szereti a banánt és gyerekkorában gyűjtötte a Chiquita-matricákat/

 

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://loscatrachos.blog.hu/api/trackback/id/tr762015260

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

korlat 2010.05.19. 17:15:02

én is gyűjtöttem. jó kis írás ez, informatív. nade banán ide, banán oda azért a vb-t megnyerjük, nem?

hehe64 (törölt) 2010.05.19. 18:21:44

Kis hazánk helyzetében nincs ám olyan nagy különbség, mint azt sokan hiszik.

Aradebil 2010.05.19. 18:39:11

nálunk ugyan ez van,csak lóf*sz van a seggünkben,nem banán ...

Pista bá' 2010.05.19. 19:17:20

Jó kis írás. Kár, hogy nem csupán Hondurasra igaz, hanem Latin-Amerika túlnyomó részére. Minél közelebb van az ország a nagy USA-hoz, annál inkább.

A dicséreten kívül csak annyit, hogy a "corporate responsibility" nevű bullshit-et nehogy véletlenül komolyan vegye valaki. A helyzet néhol rosszabb, mint volt, csak a nagyvállalati módszerek finomodtak kicsinykét.

1kutya 2010.05.19. 20:04:06

@Pista bá': a gond csak annyi, hogy mi elég messze vagyunk az nagy usától, viszont a viszonyok nagyonis hasonlítanak. no mindegy!

dale dale bicolor...

webmestar 2010.05.19. 23:37:28

igen nálunk is embereket ölnek a csúnya gonosz multik.

ÓBAZMEG